Az amerikai politikához értő emberek azt szokták mondani, hogy minden kampányban az első elnökjelölti vita számít igazán, most azonban van egy olyan érzésem, hogy a másodikra is nagyon sokan kíváncsiak lesznek. Kedden ütközik meg egymással Barack Obama és Mitt Romney másodszor, és mivel a másfél héttel ezelőtti első forduló után még demokrata körökben is elkeseredve értékelték az elnök meglehetősen langyos teljesítményét, most érdemes lesz figyelni, hogy az egyébként nagyon gyors észjárásúnak ismert Obama képes lesz-e visszavágásra.

Előkészületek a vita helyszínén - Forrás: AFP

Ez a vita más stílusú lesz, mint az előző, itt a közönség tagjai tehetnek fel kérdéseket a két jelöltnek, bár valószínűleg így is elsősorban a kampány főbb témái - gazdaság, adósság, nemzetbiztonság - kerülnek majd elő. Lehet persze, hogy lesznek meglepetések (a Pizza Hut például azért kampányolt, hogy valaki feltegye a “kolbász vagy pepperoni?” kérdést, de aztán végül a cég felhagyott ezzel) de addig is itt van néhány előzetesen tudható dolog, amelyekre érdemes lesz odafigyelni.

Líbia
A külpolitika eddig eléggé háttérbe szorult, aminek egyrészt az volt az oka, hogy a választókat most leginkább a saját gazdasági helyzetük érdekli, másrészt pedig ez egy olyan területnek tűnt, amelybe nem nagyon tudtak belekötni a republikánusok, és így nem alakultak ki körülötte látványos konfliktusok. Most azonban változni látszik a helyzet. Az Obama-kormányzat elég komoly támadási felületet adott Romneyéknak a líbiai diplomáciai képviseletet (épp szeptember 11-án) ért támadás kezelésével. A Fehér Ház és a külügyi tisztviselők összevissza beszéltek az elmúlt hetekben arról, hogy vajon mi is állt a négy amerikai - köztük a líbiai nagykövet – életét követelő támadás hátterében (először azt mondták, hogy egy videó miatti demonstráció fajult halálos akcióvá, most már az a hivatalos verzió, hogy egy előre kitervelt támadás érte a diplomatákat, a kettő között pedig ennek a két magyarázatnak a legkülönbözőbb keverékeit adták elő). Az Obama-adminisztráció számára még kínosabbá tette az ügyet az, hogy azóta kiderült, a líbiai képviselet jelezte Washington felé, aggódnak a biztonsági helyzet miatt, ennek ellenére sem kaptak azonban fokozottabb védelmet.

A téma szóba került már a múlt heti Biden-Ryan vitában is, és az alelnök annak ellenére azt állította, hogy nem tudtak a líbiai aggályokról, hogy épp előtte volt egy kongresszusi meghallgatás, amelyen külügyi tisztviselők épp az ellenkezőjéről beszéltek. A Fehér Ház utólag azt mondta, hogy Biden nem általában a kormányzati szervekről, hanem saját magáról és Obamáról beszélt, amikor azt mondta, nem volt tudomásuk a Líbiából küldött aggódó üzenetekről. Szinte biztosra vehető, hogy ez a téma elő fog kerülni a keddi vitában, és talán mondani sem kell, hogy Obamának ennél valamivel meggyőzőbb magyarázattal kell majd előállnia, ha fényesebben akar szerepelni, mint legutóbb.

A 47 százalék és társai
Az első Obama-Romney vitában az egyik legérdekesebb dolog az volt, ami nem hangzott el. Obama annak ellenére nem hozta szóba Romney üzleti múltját, hogy szinte az egész eddigi kampánya annak megkérdőjelezésére alapult. Hónapokon át az volt az Obama-stáb egyik leghangsúlyosabb üzenete, hogy Romneynak a Bain Capital nevű befektető cég alapítójaként és vezetőjeként egy sor olyan ügylethez volt köze, amelyek miatt sok ember elveszítette az állását. A demokraták igyekeztek úgy beállítani Romneyt, mint aki képtelen átérezni és megérteni a gazdasági válságban megtépázott középosztály gondjait. Obamáék nagy szerencséjére szeptemberben még egy olyan videó is kiszivárgott, amelyen Romney arról beszélt, hogy a választók 47 százaléka a kormánytól függ, és áldozatnak tekinti magát, az ő dolga pedig az, hogy kampányoló elnökjelöltként ne foglalkozzon velük.

Az első vitában Obama még csak érintőlegesen se hozta szóba ezeket a témákat, amire az utólagos magyarázat az volt, hogy az elnök nem akart személyeskedni. Nem lennék meglepődve, ha a múltkori ütközet utáni reakciókat hallva meggondolta volna magát.

Nézések és mosolyok
Obama múltkori szereplésével kapcsolatban az egyik leggyakoribb kritika az volt, hogy úgy tűnt, mintha legszívesebben bárhol lenne, csak nem a vitán. Azt is felrótták neki, hogy amikor Romney beszélt, akkor legtöbbször csak a jegyzeteibe temetkezett, és ráadásul még önelégülten mosolygott is (“Mi, amerikaiak, nem szeretjük az önelégült mosolyt” - mondta kissé szarkasztikusan egy amerikai újságíró egy háttérbeszélgetésen, amelyen én is részt vettem). Romney ehhez képest jóval aktívabb volt, és ugyan többször is belevágott nemcsak Obama, hanem a műsorvezető szavába is, a felkészültségének és határozottságának köszönhetően ez inkább tűnt rámenősségnek, agresszivitásnak (persze, bevallom, nem könnyű ezt eldönteni). Várhatóan a republikánus jelölt megmarad majd ennél a jól bevált stílusnál, de Obama minden bizonnyal változtatni fog. “Túl udvarias voltam” - mondta az elnök egy rádióinterjúban, stábja pedig már előre jelezte, hogy a keddi vitában erélyesebb arcát fogja megmutatni.


Egy republikánus videó arról, hogyan vigyorgott Joe Biden az alelnökjelölti vitán

Mérsékelt Mitt
A politikai folyamatokat tekintve az első vita egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy Romney láthatóan igyekezett középre húzódni. Például korábban még arról beszélt, hogy az adóreformja adócsökkentést fog hozni mindenkinek, beleértve a legvagyonosabb rétegeket is, a vitában viszont már azt hangsúlyozta, hogy valójában az ő adóterhelésüket nem csökkentené. Nagy érdeklődést váltott ki az is, amikor múlt héten az iowai Des Moines Registernek azt nyilatkozta, hogy nincs a tervei között olyan törvényi szabályozás, amely korlátozná az abortuszt. Bár ezzel közel sem azt mondta, hogy támogatná az abortuszhoz való jogot, a nyilatkozata mégis jóval enyhébb hozzáállást tükrözött, mint az, amikor még év elején arról beszélt egy konzervatív gyűlésen, hogy ő “súlyosan konzervatív” politikus.

A demokraták persze már ráugrottak ezekre az ellentmondásokra, és a kampánygyűléseken Obama is tesz gúnyos megjegyzéseket az elvi meggyőződéseiben eddig is rugalmasnak bizonyuló Romneyról. Az ilyen jellegű bírálatoknak azonban az a veszélye a demokratákra nézve, hogy ha sokat hangoztatják, mennyire mérsékeltté vált hirtelen Romney, akkor azzal talán még épp hogy népszerűvé teszik azoknak a kevésbé elkötelezett választóknak a körében, akik az álláspontok váltogatását nem elvtelenségnek, hanem pragmatizmusnak tartják.

Mondanak-e valami újat?
A kampány gyakorlatilag több mint egy éve tart, a szavazásig pedig már csak három hét van hátra, így elvileg nincs nagy esélye annak, hogy most hirtelen fog előállni bármelyik jelölt is valamilyen nagyszabású, eddig titokban tartott tervvel. Bár biztosan nagy médiafigyelmet tudna kiváltani egy ilyen lépés, legalább olyan könnyen tűnhetne kétségbeesett vagy felelőtlen lépésnek. Ettől függetlenül azonban tele van a kampány fontos nyitott kérdésekkel, amelyek megválaszolása mindenképp komoly fejlemény lenne. Például: milyen adókedvezményeket szüntetne meg például Mitt Romney, aki ezzel fedezné az általa ígért nagy adócsökkentés miatti bevételkiesést? Vagy: milyen elképzelése van Barack Obamának a költségvetési hiány csökkentésére azon kívül, hogy megadóztatná a milliomosokat?

Ezeken túl is vannak persze még kérdések, amelyek megválaszolását kerülik a jelöltek. Kedd este kiderül, hogy sikerül-e kihúzni belőlük annak a néhány szerencsés amerikainak, akiknek lehetőségük lesz személyesen feltenni a kérdéseiket. Ha pedig nem lesznek eredményesek, még mindig ott lesz utolsó lehetőségnek a harmadik vita jövő hétfőn.