Lilly Ledbetter már megvívta a maga harcát, de most egy újabb háborúskodás kellős közepén találta magát. Közel húsz évet dolgozott vezető pozícióban a Goodyear gumigyártó cégnél, és a nyugdíjhoz közeledve rájött, hogy férfi kollégái jóval többet keresnek nála. 1998-ban távozott a vállalattól, és egyúttal pert indított egykori munkahelye ellen nemi diszkrimináció miatt. Ezt első körben meg is nyerte, az ügy azonban felkerült a legfelsőbb bíróságra, amely egy 2007-es ítéletben megsemmisítette a Ledbetter számára kedvező korábbi döntést.

A kilencfős testület által szűk többséggel (5-4 arányban) meghozott ítélet szerint a nőnek legkésőbb 180 nappal az után kellett volna bírósághoz fordulnia, hogy megkapta az első olyan fizetését, amely alacsonyabb volt férfi munkatársai bérénél. A bíróság nem fogadta el azt az érvet, hogy minden később megvalósuló fizetéskülönbség is a megkülönböztetés bizonyítéka volt. Ez a döntés később is hivatkozási alap lett a bíróságokon a diszkriminációs ügyekben, 2009 januárjában azonban Barack Obama aláírta a Lilly Ledbetterről elnevezett törvényt, amely kibővítette a nők jogi lehetőségeit a munkahelyi diszkriminációs pereknél. Ez volt az első törvény, amelyet az akkor hivatalba lépett Obama aláírásával szentesített, és a Fehér Ház azóta is előszeretettel emlegeti ezt mint az elnök diszkriminációellenes elkötelezettségének bizonyítékát.


Lilly Ledbetter is jelen volt a törvény aláírásánál (az Obama mögött álló ősz hajú nő) - Forrás: Flickr/National Women's Law Center

A törvényt az akkor még demokrata többségű kongresszus fogadta el a republikánusok heves tiltakozása ellenére, és ez a megosztottság az, amely most ismét felszínre került. Szerdán ugyanis a Huffington Post újságírója feltette azt a kérdést Mitt Romney stábjának, hogy a várható republikánus elnökjelölt támogatja-e a Lilly Ledbetter törvényt, mire az egyik stábtag némi habozás után közölte, hogy erre inkább térjenek vissza később. Néhány óra múlva ugyan Romneyék kiadtak egy közleményt, amelyben egyértelművé tették, hogy elnökké választása esetén nem próbálkozna a törvény visszavonásával, addigra azonban Obama kampánystábja már lecsapott az epizódra, és egy hirdetést is készített róla:



Romney számára azért kényes a szituáció, mert a törvény támogatásával magára haragíthatja az őt egyébként is nehezen elfogadó konzervatív republikánusokat (ők a káros piaci beavatkozás újabb példájának tartják a jogszabályt), ha viszont ellenzi, akkor tovább romolhatnak az esélyei az egyik legfontosabb választói csoportnál: a nőknél. A New York Times által idézett felmérések szerint ugyanis már most a női voksok jelentik Romney egyik legnagyobb gyengeségét. A Washington Post és az ABC közös, eheti felmérése például azt mutatta, hogy Obama 19 százalékponttal vezet Romney előtt a nők körében, egy korábbi Gallup/USA Today kutatás pedig hasonló fölényt mutatott az elnökválasztáson döntő szerepet játszó úgynevezett swing államokban (amelyek nem kategorizálhatók be egyik párt stabil hátországaként sem).

Romney most azzal próbálkozik, hogy egyrészt kihangsúlyozza, kormányzóként rengeteg nőt nevezett ki magas pozíciókba, másrészt igyekszik meggyőzni a nőket arról, hogy Obama talán hangos támogatója a munkahelyi diszkriminációt tiltó jogszabályoknak, de ő maga sokkal alkalmasabb lenne arra, hogy munkahelyeket teremtsen, többek között a nők számára is.