Már akkor is ez volt az egyik legtöbbet idézett mondása Steve Jobsnak, amikor augusztusban bejelentette távozását az Apple vezérigazgatói posztjáról, de a mostani szomorú halálhír után a mondat még erősebben kezdett visszhangzani. Arra a mondatra gondolok, amikor megkérdezték Jobstól, mennyi piackutatási erőfeszítést öltek az iPadbe, majd ő azt válaszolta: “Semennyit. Nem a fogyasztók feladata tudni, hogy mit akarnak.”

Ez eddig legtöbbször abban a kontextusban jelent meg, hogy Jobs egyrészt annyira magabiztos (esetleg arrogáns) és olyan erős látnoki képességekkel bír, hogy tényleg nincs szüksége a modern üzleti életben állandósult eszköznek tekintett piackutatási módszerekre. A New York Times újságírója, Matt Bai azonban csütörtökön közölt egy cikket, amelyben teljesen új értelmezést ad ennek a sokat idézett mondatnak.


Forrás: Apple.com

“Amit Steve Jobs megértett, és amit a politikusaink nem” - ez a címe az írásnak, amely szerint az Apple társalapítója egyrészt megértette, hogy milyen irányba változik az amerikaiak gondolkodása (egyszerre erősödik az individuális döntéshozatal és a közösséghez tartozás fontossága), másrészt ugyan Jobs igyekezett megérteni azokat a problémákat, amelyeket a technológia képes megoldani, de a konkrét megoldásokról nem a fogyasztókat kérdezte.

A piackutatással ugyan elkerülhette volna a kockázatvállalást, de ő nem félt ettől. “Ez az, amit köznyelven vezetésnek hívunk” - állapítja meg Bai, majd hosszan fejtegeti, hogy míg Jobs meg tudta érteni a modern világ komplexitását, és alakítani is tudta a környezetet, addig az amerikai politikai szereplők képtelenek erre.

Azt írja, hogy az amerikai politika továbbra is csak annyit tud ajánlani az embereknek, hogy vagy a huszadik századi központosított kormányati rendszer oldja meg a problémáikat (ez lenne a demokrata verzió), vagy épp ellenkezőleg, fel kell számolni minden szövetségi programot és az emberek számára marad az öngondoskodás (ez lenne a republikánus megoldás). Bai szerint az amerikai politikusok képtelenek bármilyen újításra fókuszcsoportok nélkül, és a pártok nem az Apple-re, hanem a General Motorsra hasonlítanak, amely húsz éve ugyanazoknak a modelleknek a ráncfelvarrott verziót gyártja újra és újra.

Bai szerint a Jobs és az amerikai politikai szereplők közti szakadék generációs különbségnek tudható be. Ez szerinte a magyarázata annak is, hogy 2008-ban miért volt olyan sok lelkes fiatal híve Barack Obamának. “Obama kampánya, amely a párteliten kívül fogant meg, és amely az online részvételre épül, úgy tűnt mint a politika high-tech újragondolása” - írja Bai, persze aztán hozzáteszi, hogy Obama most már közel sem inspirál olyan sok embert, és sokkal inkább tűnik egy hagyományos, épp az újraválasztásáért küzdő demokrata politikusnak.

Obama amúgy nagy rajongója volt Jobsnak. Pár napja elmesélte, hogy az iPadjét a hivatalos bemutató előtt kapta meg személyesen az Apple-vezértől, és a halálhírre is egy nagy tiszteletről és csodálatról árulkodó közleménnyel reagált. Obama és Jobs ugyan láthatóan jól megértette egymást, de Matt Bai végkövetkeztetése az, hogy a politikában igazi változás csak akkor fog bekövetkezni, ha beérnek azok a generációk, amelyek már az Apple-alapító zseniális termékein nőttek fel. Ahogy a híres Apple-hirdetés szlogenje szólt, talán sokan kezdenek el “másképp gondolkodni”.