Rick Perry belépésével úgy tűnt, hogy a republikánusok végül találtak maguknak egy olyan jelöltet, aki konzervatív is, közvetlen stílusával könnyen meg is találja a hangot az emberekkel, és egy nagy állam (Texas) kormányzójaként vezetői tapasztalatokkal is büszkélkedhet. Perry azonnal az élre is került a felmérésekben, és úgy tűnt, nem is lesz, aki megállítsa. Most sem arról van szó, hogy valaki keresztezte volna az útját, hanem sokkal inkább arról, hogy úgy került bajba, hogy azért végső soron saját magát hibáztathatja.


Elvesztett vonzerő (Perry épp a feleségét csókolja itt) - Forrás: Rickperry.org

Több tévévitában is gyengén szerepelt, és ezt az ítéletet nem demokraták mondták ki róla, hanem republikánusok. Többen kifogásolták például azt, amikor a floridai vitában szívtelennek nevezte azokat, akik azért támadják, mert Texasban állami támogatást kapnak az illegális bevándorló diákok a tanulmányaikhoz. Másokat egyszerűen csak az zavart, hogy értelmetlenségeket beszélt. “Amikor Mitt Romney-hoz beszélt, akkor volt egy olyan rész, amelyet ha kinyomtatunk, nem is hiszem, hogy értelmezni lehetett volna” - idézett a Weekly Standard konzervatív lap bloggere egy republikánus szimpatizánst, Belinda Kapaunt, aki az újság szerint a tévévitára még Perry-jelvénnyel érkezett, de aztán annyira csalódott a politikusban, hogy másnap már nem tűzte ki.

Perry vesszőfutása nem ért véget a tévévitában nyújtott gyenge szereplésével (amit később ő maga azzal magyarázott támogatóinak, hogy kifárasztották az állandó támadások). Szombaton szimpátiaszavazást tartottak a floridai Orlandóban az elnökválasztáson indulni akaró republikánusok között, és nagy meglepetésre az eddig az abszolút esélytelenek közé sorolt Herman Cain nyert. Perry annak ellenére lett második, hogy komolyan vette a szimbolikus jelentőségű szavazást, és intenzív kampányt folytatott.

Maradva a Weekly Standardnél, a lap főszerkesztője, William Kristol közölt egy tömör és lényegretörő elemzést a helyzetről. Kristol arra jutott, hogy ugyan Perry láthatóan sebet kapott, de ettől még az ő megjelenése előtt a felmérésekben vezető Mitt Romney sem kapott erőre. Így szerinte még az is lehet, hogy egyikük sem lesz képes elnyerni az elnökjelöltséget. Rámutat arra, hogy négy évvel ezelőtt a kampánynak ebben a szakaszában a két legerősebb republikánus aspiráns Rudy Giuliani és Fred Thompson volt, de végül mindketten elbuktak, és John McCain lett a párt elnökjelöltje.

A kérdés csak az, hogyha nem Perry vagy Romney, akkor ki fog kikerülni győztesként a mostani küzdelemből? Cain ugyan megnyerte a szimpátiaszavazást, de ettől még továbbra sem tűnik igazán komolyan vehető jelöltnek (korábban egy pizzaláncot vezetett, választott tisztséget nem viselt). Bár most megint felerősödtek az újabb versenyzők beszállását követelő hangok (újra Chris Christie New Jersey-i kormányzót kapcitálják többen), ha lesz is ilyen bátor politikus, gyorsan kell cselekednie, mert jövő év elején indulnak az előválasztások, nem sok idő van a bemelegítésre.