A CPAC elnevezésű (Conservative Political Action Conference) gyűlés minden évben fontos eseménynek számít az amerikai politikában, de idén ez most különösen így van. Február 10. és 12. között mintegy tízezren gyűlnek össze az amerikai konzervatív szervezetek találkozóján, amelyen beszédet mond több olyan politikus is, akik várhatóan harcba szállnak a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért a 2012-es választáson. Mivel jövő ilyenkor már javában tudni lehet majd az aspiránsokat, így az idei CPAC egyfajta seregszemleként is felfogható, ráadásul a hagyománynak amúgy is része egy véleménnyilvánító szavazás (úgynevezett straw poll) is a felszólaló politikusokról.

Ez a szavazás nem bír különösebb jelentőséggel (tavaly például a keményvonalas libertariánus Ron Paul nyerte, aki ugyan markáns szereplője volt a 2008-as kampánynak, de valódi esélye nem volt a nyerésre), a győztes viszont legalább biztosan a hírek élére kerül egy rövid időre. Az elnökjelöltségre várhatóan pályázó felszólalók között van Mitt Romney (aki már 2008-ban is elindult), Newt Gingrich (a képviselőház vezetője a Clinton-érában), Haley Barbour (Mississippi állam kormányzója), Tim Pawlenty (Minnesota korábbi kormányzója) és Mitch Daniels (Indiana állam kormányzója). Legalább annyira érdekes azonban az is, hogy ki az, aki nem megy el: sem Sarah Palin, sem Mike Huckabee nem lesz ott, pedig mindketten a republikánus párt konzervatív szárnyához tartoznak, és a 2012-es kampány lehetséges résztvevőiként tartják őket számon.


Mintegy tízezren vesznek részt a gyűlésen - Forrás: facebook.com/cpac

 

Bár Palin és Huckabee is zsúfolt naptárára hivatkozva mondta le a részvételt, a gyűlést tartalmi kérdések is beárnyékolják. Több szervezet is bojkottot hirdetett, miután kiderült, hogy a GOProud nevű republikánus meleg mozgalom is részt vesz a rendezvényen. Ez jelzi, hogy még a konzervatív tábor sem egységes, pedig ez is csak egy - igaz, nagyon meghatározó - csoportja a republikánus pártnak. Ez persze nem újdonság, mindig is máshova helyezték a hangsúlyt az úgynevezett szociális konzervatívok (számukra az abortusz és a házasság tartoznak a fő kérdések közé) és a gazdasági konzervatívok (akiknek a kormányzati szerep minimalizálása a legfontosabb).

Eközben a képviselőházban épp most küszködnek a republikánus párt vezetői azzal, hogy valahogy egyben tartsák hatalmasra nőtt frakciójukat. Két napon belül egymás után kétszer fordult elő, hogy John Boehner házelnöknek és Eric Cantor frakcióvezetőnek nem sikerült biztosítania a republikánus támogatást két olyan szavazáshoz, amelyeket amúgy mindenki puszta formalitásnak tekintett. Boehnerék erre azzal reagáltak, hogy “nem lehetnek minden nap tökéletesek”, illetve hogy még csak most szoknak bele a többségi szerepbe.

Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy komoly tartalmi kérdésekben is vannak feszültségek a frakción belül, a tavaly novemberben a konzervatív Tea Party támogatásával megválasztott képviselők ugyanis nem hajlandók engedni az általuk legfontosabbnak tartott költségvetési megszorításokból, és tiltakoznak minden olyan lépés ellen, amely felvizezné az erre vonatkozó célokat. Ha összeadjuk ezt a CPAC körüli ellentmondásokkal, valamint azzal, hogy egyelőre teljesen nyitottnak tűnik az elnökjelöltségi verseny, akkor úgy néz ki, hogy izgalmas fordulatok elé nézünk a republikánus politikában.

Szolgálati közlemény: a Potus & Co már követhető a Facebookon is.