Jól indult a demokraták konvenciója a keddi estéről szóló visszajelzések alapján. Még a konzervatív Fox News munkatársai is áradoztak Michelle Obama valóban nagyon jól megírt és hatásosan előadott beszédéről. A második napon aztán akadt némi zavar. Egyrészt a demokraták újabb szavazást tartottak a választási programjukról, miután a republikánusok kiszúrták, hogy az Izraelről szóló részből kimaradt az, hogy Jeruzsálemet tekintik a zsidó állam fővárosának (ez egy érzékeny pont a palesztin-izraeli konfliktusban).

Még egy apró változtatást végrehajtottak a szövegen: beleírták Istent, méghozzá abba a részbe, amely arról szólt, hogy mi a kormány feladata. Eredetileg még az volt a programban, hogy a kormány felelőssége az, hogy segítse az embereket a saját lehetőségeik kihasználásában. Ezt írták át “Isten által adott lehetőségek”-re. Az izraeli részről szóló szavazáskor páran (arab származású és kötődésű küldöttek) tiltakoztak, és emiatt nagy figyelmet kapott ez az egyébként általában puszta formalitásnak számító eljárás.

Helyszínváltozás

Volt azonban egy másik fejlemény is, ami belerondított az első nap alapján még ideálisnak tűnő képbe. Barack Obama az eredeti tervek szerint egy hatalmas stadionban mondta volna az elnökjelöltséget elfogadó beszédet, de ezt áthelyezték abba a sokkal kisebb (bár így is mintegy 15 ezer embernek helyet adó) arénába, ahol a konvenció eddig is zajlott. A szervezők azt mondják, hogy a csütörtök estére előrejelzett viharok miatt volt szükség a változásra, és azt ígérték, hogy kárpótolni fogják valahogy azt a több tízezer önkéntest és szimpatizánst, aki nem tudja majd élőben hallgatni Obamát. A republikánusok persze azt állítják, hogy valójában biztosan az áll a háttérben, hogy nem gyűlt össze elég ember ahhoz, hogy megteljen a stadion, a demokraták ugyanakkor tagadják, hogy erről lenne szó.

Ebben a helyzetben kellett beszédet mondania Bill Clinton korábbi demokrata elnöknek, akinek szereplését nagy várakozás előzte meg. Sorra jelentek meg a nagy cikkek az utóbbi napokban a mostani és a korábbi elnök ellentmondásos kapcsolatáról. A 2008-as kampányban (amikor Obama Hillary Clintonnal vívott ádáz küzdelmet a jelöltségért) ridegség jellemezte a viszonyukat, és utána közel két évig nem is nagyon érintkeztek egymással. A republikánusok 2010-es törvényhozási előretörése után aztán Obama felvette a kapcsolatot Clintonnal, hónapokkal ezelőtt pedig - mint a New Yorker és a Washington Post cikkeiből kiderül - egy közvetítőn keresztül megérdeklődte, hogy a korábbi elnök hajlandó lenne-e beszállni a kampányba.

Clinton egyik munkatársa nyitottan állt hozzá ehhez, de jelezte, hogy Clinton nem az a fajta, akit csak egy telefonnal rá lehet bírni azzal, hogy kezdjen el adományokat gyűjteni és kampányrendezvényeket tartani. Obama ezért úgy döntött, nem tér azonnal a tárgyra, hanem előbb elhívja golfozni az egykori elnököt. A taktika bevált, Clinton örömmel szállt be a kampányba, és barátai szerint szinte megszállottan dolgozott a mostani alkalomra írt beszédén.

Aki nekiugrik a Wall Streetnek

Az ő szereplése előtt azonban még következett egy másik - bár Clintonnál jóval kevésbé ismert és közel sem olyan jelentős - nagy érdeklődéssel várt politikus beszéde. Ez Elizabeth Warren volt, a Harvard egyetem korábbi professzora, aki az elmúlt egy-másfél évben az erőteljes kormányzati szerepben hívő amerikai liberálisok nagy kedvence lett (részben ennek a videónak köszönhetően). A novemberi választásnak nagy tétje van személyesen Warren számára is, ő ugyanis a demokrata induló azért a massachusetts-i szenátori székért, amelyet egykor az ország egyik legismertebb demokratája, Edward Kennedy birtokolt, a 2009-es halála utáni szavazáson azonban a republikánus Scott Brown nyerte el.

Warren hozta a formáját, és beszéde most is nagyrészt arról szólt, hogy szerinte a kisembereket elnyomják a nagy gazdasági szereplők. “Az emberek úgy érzik, hogy a rendszer ellenük dolgozik. És a szomorú az, hogy igazuk van” - mondta a politikus, aki azon háborgott, hogy a Wall Street-i cégvezetők ugyan felelőtlen viselkedésükkel tönkretették a gazdaságot, de továbbra is zavartalanul járkálnak, és kérik a törvényhozást különböző szívességekre. Warren szerint ez csak rosszabb lesz, ha a republikánusok nyerik az elnökválasztást, Obama viszont “mindig a középosztályért küzdött”, így a megoldás csak az ő újraválasztása lehet.

Profi ütemérzékkel

Bár az élő közvetítésen úgy tűnt, hogy Warrent is nagy ujjongással fogadta a közönség, ez semmi volt ahhoz képest, ahogy Bill Clinton színpadra lépésére reagáltak. Az egykori elnök ugyan mintha az utóbbi hónapokban is látványosan tovább öregedett és egy kicsit fogyott is volna, azt ismét bebizonyította, hogy a legnagyobb élő szónokok egyike. Pedig valójában nem tett semmi különöset, csak pontról pontra végigvette azt, hogy szerinte miért kellene Obamára szavazni, illetve hogy mi a baj a republikánusok bírálataival, illetve programjával. Ezt azonban olyan profi ütemérzékkel, a közönség reakciójára való ügyes rájátszással csinálta, hogy a szokatlanul hosszú, közel ötven perces beszéd egy pillanatra sem laposodott el.

A mostani elnök mellett többek között azzal érvelt, hogy szerinte ő továbbra is kész az együttműködő politikára, márpedig az ország nagy problémáit csak így lehet megoldani. Példaként említette többek között azt is, hogy több olyan embert is beválasztott az adminisztrációjába, akik az elnökválasztási kampány alatt riválisát, Hillary Clintont támogatták. “Sőt, őt is kinevezte” - jegyezte meg némi hatásszünet után Clinton, utalva felesége külügyminiszteri pozíciójára.

Clinton megjegyezte, hogy a republikánusok nagyon jól néztek ki, és jó beszédeket mondtak a múlt heti konvención, de ennél több kedves szót nem pazarolt rájuk. Szerinte az egyik legnagyobb probléma, hogy bevallottan hatalmas megszorításokra készülnek, de nem akarják megmondani, hogy pontosan milyen konkrét intézkedéseik lesznek, ahogy azt sem árulják el, hogy melyek lennének azok az adómentességek, amelyeket felszámolnának (cserébe azért, hogy csökkentenék az adókat mindenkinek).

Clinton sem csinálta volna jobban

A beszéd legerősebb részei azok voltak, amikor Clinton a saját elnökségével vont párhuzamokat. Bár voltak - elsősorban magánéleti - botrányai, így ellentmondásos figuraként távozott a Fehér Házból, de a közvélemény-kutatások szerint jelenleg az ország egyik legnépszerűbb közéleti szereplője. Ebbe feltehetően belejátszik az is, hogy az ő elnöksége alatt nemcsak az állami pénzügyeket sikerült rendezni (úgy, hogy a költségvetésnek többlete volt), hanem a gazdaság is nagyon jól teljesített. Clinton felidézte ugyanakkor, hogy az elnökségének első éveiben hasonló volt a helyzet, mint most.

“Ugyanez volt ‘94-95-ben. A gazdaság nőtt, de a legtöbb ember nem érezte. Szerencsére ‘96-ban javultak a dolgok és nagy növekedés következett” - magyarázta Clinton, hozzátéve, hogy a különbség csak a körülményekben van, Obama ugyanis “sokkal rosszabb állapotban vette át az országot”. Clinton szerint “egy elnök sem - sem én, sem senki más - tudott volna helyrehozni minden problémát”, de megvannak az alapok, amelyeken megindulhat a fejlődés és növekedés.

A beszéd végén aztán újra visszatért ahhoz a témához, hogy vajon melyik irányt kellene választania az embereknek. “Ha olyan országot akartok, ahol a győztes mindent visz, szavazzatok a republikánusokra. De ha a közös felelősségek és közös lehetőségek országát akarjátok, akkor szavazzatok Obamára” - tanácsolta az amerikaiaknak Bill Clinton, akihez aztán a színpadra kiment maga az elnök is. Obama nem szólt semmit, csak egy öleléssel üdvözölte Clintont, az ő nagy beszéde ugyanis a konvenció utolsó napján, csütörtökön következik majd.